Nelson
Mandela utolsó éveiben azt tervezte, hogy Qunu faluban fejezi be életútját, és
az elmúlását az elvégzett feladat csendes derűjével képzelte el. „Nem
kételkedem egy pillanatig sem, hogy amikor majd átlépek az örökkévalóságba,
ajkaimon mosoly lesz” – írta Mandela 1997-ben, akit boldogsággal töltött el az
apartheid három évvel azelőtti felszámolása óta megtett út.
A helyi sajtó értesülései szerint egy A4-es lapon írt
végrendeletében kérte, hogy végső nyughelye a lehető legszerényebb legyen,
annak az egyszerűségnek a jegyében, amelyhez akkor is ragaszkodott, amikor 1994
és 1999 között országa elnöke volt.
„Nem sokat törte a fejét a halálán, de sosem akart
valamiféle kitalált dolgot” – mesélte el a család egyik barátja. Az egyetlen
dolog, amiről 2003-ban ábrándozott, az volt, hogy politikai mentora, Walter
Sisulu a paradicsom kapujában várja őt az Afrikai Nemzeti Kongresszus belépési
nyilatkozatával, és a mozgósításra serkentő felszólítást énekel.
A xhosza nép hagyományai alapján Mandelának a
családtagjai közelében kell nyugodnia. Egy 2003-ban készült dokumentumfilmben
Mandela Qunu falut jelölte meg végső nyughelyéül, ahol a gyermekkorát töltötte.
„Ott van a családom, és azt szeretném, ha otthon temetnének el” – mondta a
Mandela család qunui családi temetkezési helyénél készült felvételen. A hely
körülbelül 500 méterre van a qunui Mandela-háztól, az N2 gyorsforgalmi út másik
oldalán. Egyszerűen megmunkált, széles, szigorú kőlapok állnak az elsárgult,
magas fűben, egy háromszögletű oromzaton a Mandela felirat olvasható.
Mandela 1995-ben a Joe Slovo kommunista vezető
emlékére mondott gyászbeszédében kijelentette: „Ritkák a kivételes képességű
férfiak és nők, és nehéz velük találkozni. S amikor ők mennek el, annál mélyebb
és annál nehezebben feldolgozható a veszteség érzése.”
Több hozzátartozója – legidősebb fia, anyja – és az
életüket a harcban feláldozó társai halála után, akiknek a temetésén nem tudott
részt venni, Nelson Mandela 1987-ben a börtönben ezt írta: úgy érzi, „mintha
maga a világ haldokolna”.
Régi cellatársa, a 83 éves Ahmed Kathrada a Sunday
Timesban idézte fel a napokban, hogyan reagált Mandela, amikor 1969-ben
értesült legidősebb fia haláláról. „A börtön vezetője magához hívatta. Mi
mindnyájan az udvarban voltunk, de ahelyett, hogy velünk jött volna, egyenesen
visszament a cellájába, és leült a matracára. Ugyanígy tett, amikor az anyja
halt meg. Csak hallgatott, és egyedül gyászolt legbelül.”
Mandela szembenézett a halállal 1964-es perében,
amikor a legsúlyosabb büntetés fenyegette. És ekkor ezt vágta bírái szemébe, amiből
az utókornak szóló üzenet lett:
„Legdrágább eszmém egy szabad és demokratikus
társadalom, amelyben mindenki egyenlő esélyekkel él harmóniában. Remélem, elég
hosszú ideig élek, hogy megérjem. De ha kell, ez olyan eszme, amelyért meghalni
is kész vagyok.”
